A BAJNOK: RIMAI ROLAND

2010. augusztus 12., Pannónia-Ring

A várva várt augusztus eleji brnói GSX-R Kupa fordulót sajnos ki kellett hagynom, így már nagyon vártam, hogy újra pályára léphessek és motorozhassak. A következő verseny, a Phoenix-kupa futama a Pannónia-Ringen várt rám. Szeretem ezt az aszfaltcsíkot, a vonalvezetését és környezetét is, teljesen más az atmoszférája, mint a többi pályának.

Előző este érkeztünk, így nyugodtan rá lehetett hangolódni a másnapi megmérettetésre. A szokásos menetrend szerint kezdtünk: regisztráció, gépátvétel, majd az első 20 perces etap során a motorozás felelevenítése. Utoljára Rijekában szállt meg a versenyszellem, szóval kellett a memóriafrissítés.
Nem is kezdtem erőlködve, próbáltam tudatosan felépíteni a napot, azaz lehetőség szerint etapról etapra gyorsulni, és persze az időmérőre már a lehető legjobban teljesíteni. Az időjárás száraz és napos volt, viszont kellemetlen széllökések fokozták az izgalmakat: a legváratlanabb helyen és irányból csaptak le ránk, ami nem igazán kedvező a motorozáshoz. Ezt leszámítva jól éreztem magam a nyeregben, nem voltam görcsös, jónak éreztem az összhangot. Sajnos erre rácáfoltak az időeredmények, nem a legjobb formámat mutatták. Persze próbáltam az időmérő utolsó köreit is meghúzni, de valahogy nem jött össze az igazán szép, tiszta és lendületes motorozás. Emiatt eléggé hátulról kellett rajtolnom, egészen pontosan a hatodik sorból, a 24. pozícióból.
Bíztam magamban és abban, hogy általában jól sikerülnek a rajtjaim. Felszívtam magam és vártam, hogy végre kialudjon a piros lámpa... Sikerült majdnem két sort lerajtolnom, így mindjárt az első kanyarban jobb helyre kerültem, és ezen felbátorodva meghúztam az első köröket. Ez a taktika további előzéseket, s ezáltal pozíciónyerést eredményezett, így az abszolút 14. helyen sikerült célba érnem. Ez az eredmény egyben a kategóriám harmadik helyét is jelentette.

Nem voltam túlságosan elégedett, mert messze elmaradtam a magamtól elvárt és teljesíthető időeredménytől, de be kellett látnom, hogy ezen a napon ez nem sikerült.


2010. szeptember 4-5., Pannónia-Ring

A már-már tradicionális hungaroringi endurance (hosszú távú) futamot idén sajnos nem rendezték meg, így nem maradt más hátra, mint a Pannónia-Ringen próbálni ki magunkat e versenyforma keretein belül. Már szeptember 3-án reggel megérkeztünk Sárvárra, csapattársam ezúttal Chrobák János lett volna, és az előre egyeztetett terv szerint nem az Open, hanem a 600-as kategóriában szerettünk volna ütős párost alkotni. A tervek és az elképzelések szép dolgok, csakhogy idén szinte minden alkalommal közbeszólt az időjárás. Ezúttal szeptemberhez képest szokatlanul hideg és erősen csapadékos idő várt minket, ami nemcsak nekünk, hanem a verseny szervezőinek is komoly fejfájást okozott. Reggeltől folyamatosan esett, aztán kis időre elállt, majd amikor az ember már azt gondolta, hogy végre picit száradni kezd, újra eleredt... és csak esett és esett. Sokat tanakodtunk, hogy mitévők legyünk, majd – mivel az időterv szerint már többórás csúszással kellett számolni a szervezők részéről is – végül elálltunk a versenyzéstől, és pusztán nézőként szemléltük az eseményeket.

A klasszikus rajt dugába dőlt, felvezető autó mögött rajtolt a mezőny, majd jött a káosz: az első körökben bukás bukás hátán, eleredő, majd elálló eső, versenytáv-rövidítés először a tervezett kettőről másfél órára, majd egyre. Végül nem egészen egy óra után leintették az akkora már lehetetlenné vált versenyt. Azt gondolom, nem vesztettünk semmit, ráadásul a másnapi Phoenix-kupára is ép bőrrel és motorral készülhettünk.

Eljött a másnap, de nem sok jóval kecsegtetett. A szállás elhagyásakor még pötyörgött az eső, de szerencsére rövid időn belül elállt; persze nem múlt el nyomtalanul, maradt a hideg és a már-már elviselhetetlen szél. Ilyen körülmények között kezdtem el motorozni és ismét törekedni a jó eredményre, hiszen az augusztus eleji, némileg gyengén sikerült szereplésemhez képest szerettem volna javítani. Az időmérő lényegesen jobban is alakult, a negyedik sorba, a 14. pozícióba kvalifikáltam magam. A rajtom most is jól sikerült, az első kanyarba a 9. helyen fordultam be. Ezután próbáltam előbbre jutni, de nem sikerült. Tartottam magam, de közben éreztem, hallottam, hogy a hátamban dübörögnek a többiek.
Sajnos menet közben kétszer is rakoncátlankodott alattam a technika. A célegyenes után egy gyors jobb, majd egy lassú jobb kanyar következik, amelyekben összesen négy fokozatot kell visszaváltani. Na, ebből nekem sajnos két körben is csak kettőt sikerült, egyszerűen nem tudtam visszaváltani, mintha megragadt volna a váltó. Emiatt a lassú jobb kanyarban negyedikben kellett fordulnom, amitől persze az érintett körök szétestek, nem is beszélve arról, mekkora hátrány a másodikból történő nekirugaszkodás helyett negyedikben böfögve-hörögve gyorsulni. Sajnos ez lett a vesztem, többen is megelőztek, bár némi vigasz, hogy ezen motorok mind az ezres kategóriába tartoztak, így saját kategóriámban meg tudtam tartani a pozíciómat. A leintés pillanatában az abszolút 14. helyen álltam, ami ismét a 750-es géposztály harmadik helyét jelentette.


2010. október 1-2., Hungaroring

Október első hétvégéjén elérkezett a Magyar Bajnokság és a VII. Dunlop Trophy utolsó futama, amelynek komoly tétje volt: a korábban már „megelőlegezett” bajnoki címem és ob-harmadik helyem bebiztosítása volt a cél. Szerencsére korán lehetőséget kaptunk az edzésekre, már csütörtökön elkezdhettem róni a köröket a Hungaroringen. Az időjárás megkegyelmezett nekünk: az eső elkerült, száraz, napos, de azért októberi hűvös időnk volt (15° C), és időnként komoly széllökések jelezték, hogy ez már nem nyár. Mivel utoljára júliusban köröztem a ‘Ringen, valóban sokat jelentett ez a pluszedzés. Egészen jól sikerült a napom, de az említett széllökések időnként komolyan megzavartak a féktávok és ideális ívek megválasztásában.

A pénteki hivatalos szabadedzésre picit javult az idő – a szél elállt –, így fejben és gyakorlatban is újra meg kellett keresni a csütörtökön már belőtt féktávokat: míg szembeszélnél túlengedhető volt minden, szél hiányában ez már komoly problémákat okozott. Szerencsére megúsztam minden gond nélkül ezt a napot is, és a köridők is kezdtek hasonlítani az általam elvártakra, így egyre hevesebb szívveréssel vártam a szombati időmérőt és a versenyt.
Szombat délelőtt került sor a kvalifikációra, ahol próbáltam higgadt és megfontolt maradni, hiszen lényegében minden eredmény jó volt, kivéve az esést. Nem is akartam túl sokat motorozni, az előző két napon volt rá lehetőségem. Néhány kör megtétele után, amikor a saját köridőmérőm 2:01-et mutatott, le is jöttem a pályáról. Bevallom, meglepett, hogy ez az idő „csak” a hatodik sorra volt elég. Azzal nyugtattam magam, hogy nem kell túlságosan sietni, a lényeg a célba érés és ezzel a pontszerzés, ami a bajnoki címet jelenti.

Kora délután kerültünk a rajtrácsra, ahol körbenézve csak és kizárólag 750-es ellenfeleimet láttam. Felvezető kör, majd újra rajtrács... kigyulladnak a piros fények... elalszanak és rajt! Jól jöttem el, egy sort lerajtoltam, ugyanakkor az első kanyarban kicsit óvatos is voltam, nehogy ütközzek, vagy – ami még rosszabb – engem üssenek ki. Innentől egy nagyon jó, izgalmas, élvezetes verseny vette kezdetét. Öten találtunk egymásra, természetesen mind 750-es motorokkal. Megéreztem, itt most menni kell, nem vonhatom ki magam a csatákból. És igazam lett, fantasztikus vonatozás és adok-kapok vette kezdetét és tartott 12 körön át. Egyfolytában előzgettük egymást, ment a helyezkedés, a pozícióharc, nem is akárhogyan: harcosan, keményen odatette magát mindeni. Én ötödikként kezdtem, aztán szépen jöttem előre, negyedik, harmadik, második... A vezetést az utolsó kör célrafordítójában vettem át egy agresszív beszúrással. Ezután viszont picit eltaktikáztam magam, ellenfelemtől belülről vártam a visszatámadást, de ő az én manőveremet látva a külső ívről mellém jött, így a kigyorsításnál helyzeti előnybe került, és ezt a minimális pluszt meg is tudta tartani a leintésig. Próbáltam visszaszúrni, de nem nyílt rá igazán tiszta lehetőségem, és az utolsó métereken tényleg nem akartam elesni. A befutónk jó szorosra sikerült, mindössze 0,3 másodperc választott el minket egymástól, a legjobb köröket pedig 2 perc alatt sikerült teljesíteni, ami külön boldogságot jelentett!

Második lettem tehát, de sebaj, ezzel a 20 ponttal maximálisan teljesítettem azt, amit magamtól elvártam, azaz Dunlop Trophy bajnok lettem a 750-es kategóriában! Ráadásul ez a második helyezés a Magyar Bajnokság értékelésében a negyedik helyett jelentette, ami bőven elég volt ahhoz, hogy a dobogó harmadik fokára állhassak az év végi értékelésben.

Leírhatatlanul boldog vagyok! Amikor 2006-ban először álltam a rajtrácson, titkon ezt képzeltem, ezt szerettem volna elérni, és most beteljesült az álom! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a belém vetett hitet, támogatást, bátorítást, hiszen ez a bajnoki cím közös sikerünk!


2010. október 7., Pannónia-Ring

Idei utolsó futamomra, a Phoenix-kupa versenyére október 7-én került sor a Pannónia-Ringen. Ebben a sorozatban az 1000-es kategóriában álltam rajthoz egész évben. A szokásos menetrend szerint előző este megérkeztem, majd másnap reggel korán kelve indultam a pályára, ahol iszonyatos köd és párás idő fogadott. Borult is a menetrend, a 9 órára kiírt első szabadedzés helyett csak kicsivel 11 előtt tudtunk felmenni a pályára.
Az előző heti boldogsággal és nyugalommal megtelve egy jó záróversenyre vágytam e remek adottságú pályán. Azért ennek a meccsnek is volt tétje, hiszen igen előkelő helyen álltam az összetettben annak ellenére, hogy az ellenfelek motorjai az enyémnél sokkal erősebbek és gyorsabbak voltak.

Mivel a Pannónia-Ring karaktere nagyban eltér a Hungaroringétől, sajnáltam, hogy a reggeli motorozások az időjárás miatt elmaradtak. Mindössze két alkalmunk volt motorozni, az időmérés így nem is sikerült a legjobban. Az eredményem messze elmaradt az itt teljesíthetőtől, a rajtrács negyedik sorába, a 13. helyre kvalifikáltam magam – nem volt ez rossz, de nem is tartozott az idei legjobbak közé. Természetesen ezúttal is bíztam a jó rajtban...
Ami sikerült is, a kilencedik helyen fordultam a cél utáni egyes kanyarban. Innentől túl sok izgalmat nem hozott a verseny, a mögöttem jövők messze leszakadva, én pedig az első boly második felével tudtam tartani a tempót és motoroztam körről körre. A leintés pillanatáig nem változott a helyzetem, csata és „erőlködés” nélkül értem célba az abszolút kilencedik pozícióban, ami 750-ben a második helyet jelentette, de ugye itt ezt nem értékelik.

A 2010-es év során sikerült remekül helytállnom a Phoenix-kupában, minden futamon pontokat szereztem, és bevallom, elégedettséggel tölt el, hogy az év végi értékelésben egy hellyel maradtam csak le a dobogóról, azaz negyedik lettem ebben az igen erős mezőnyben. Remélem, jövőre sikerül itt is javítanom, és dobogón végezni az összetettben!

Roli #30


RIMAI ROLAND 2010-ES EREDMÉNYEI:

VII. Dunlop Trophy    Superstock 750    1. hely (bajnok)

Magyar Bajnokság     Superstock 750     3. hely

Phoenix-kupa            Superstock 1000   4. hely

GSX-R Klub-kupa       Superstock 750     4. hely


Az EuroMotor Kft. szívből gratulál Rimai Rolandnak 2010-es bajnoki címéhez és szezonban elért többi nagyszerű eredményéhez! Köszönjük, Roli!