BITTI: SIKERES BEMUTATKOZÁS

Cookstown 100, Észak-Írország

„Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól sikerült a debütálás az új csapatommal az írországi Cookstown 100 utcai versenyen, soha az életben nem volt még ilyen jó érzésem! A hétvégén csapattársam, Ryan Farquhar megdöntötte Joey Dunlop minden itteni rekordját. Ryan és családja nagyon sokat segít nekem, ahogyan az otthoni szurkolók is. Nagyon sok új szurkolóm is lett Írországból és Angliából annak köszönhetően, hogy a Cookstown 100 volt az első fordulója ír utcai viadalok idei sorozatának.

Szép eredménnyel zártam a versenyt, a Superbike kategória „B” csoportjában második lettem. Az „A” csoportba az előző év 22 leggyorsabb embere (minden kategóriából) plusz 2 fő kerül be, így ide természetesen nem fértem be. Guy Martinnal együtt 19-en voltunk újoncok, de őt végül törölték erről a listáról, hiszen néhány évvel ezelőtt már nyert is itt. Martin azért nevezett újoncként, hogy pár körrel többet tudjon menni, ami azért fontos, mert nagyon kevés a gyakorlási lehetőség.

Az időmérő előtt mindössze annyi lehetőséget kaptak az újoncok, hogy körbevitték őket a pályán, megmutatva a kritikus pontokat. Ezután következett négy kör egy felvezető (marshal) mögött, kontrollált tempóban: ahol 5. vagy 6. teligázon haladunk, ott csak 3. vagy 4. fokozatban tudtunk menni. Ezt követően még volt négy köröm a kvalifikációra, tehát ennyi idő alatt kellett betanulnom a pályát. Szerencsére a pálya csak 2,5 mérföld (kb. 4 km) hosszú, tehát viszonylag rövid, de nagyon trükkös. Az érintési pontok és az ugratók nagyon nehezek, ugyanúgy bokrok és fák között kell menni, mint a Man-szigeti TT-n. Az azért hiányzott, hogy itt a versenyek előtt nincs bemelegítő edzés (warm up), jól jött volna még legalább két kör, talán segített volna a még jobb eredmény elérésében.

Így csak körről körre tudtam gyorsulni. Tudom, hogy otthon ezt nem nagyon fogják elhinni, de én is sokat dolgozom a motoron. Alázattal kell lenni a sport iránt, s ennek része az is, amit soha életemben nem csináltam: a motort mindig kristálytisztára kell varázsolni a versenyek után, mindig szétszedjük és minden apró alkatrészt el kell mosogatnom. De ha Ryan ezt csinálja és nem szakad le a keze (pedig öt versenyt nyert a hétvégén), akkor nyilván nekem is kötelességem. Itt minden utcai versenyző tisztelettel van a motorja és a többi versenyző iránt is.

Egyelőre még úgy érzem, hogy bár a Kawasaki nagyon jó, a Cookstown 100-on a saját Suzukimmal gyorsabb tudtam volna lenni, hiszen a motor és a pálya is új volt számomra. Több ezer néző volt kint, nagyszerű volt ennyi ember előtt versenyezni. A díj, amit kaptam, nagyon szép, és hosszú idő óta az első, amit értékelni tudok én is és a szakma is – utóbbi egyelőre itt, angol nyelvterületen. Mivel a bemutatkozásom nagyon jól sikerült – a hétvége leggyorsabb újonca voltam –, tele voltak velem az ír újságok. Abban a megtiszteltetésben volt részünk Ryannel, hogy mi vezettük fel és nyitottuk meg az Ulster Strongest Man (észak-ír erős ember verseny) felvonulását. Mi mentünk elöl, mindketten a saját motorunkkal, utánunk pomponlányok, majd a résztvevők.

Most ismét nagyon izgulok, mint minden nagy verseny előtt, hiszen május 7-én következik a Tandragee 100. Ryan mellett Keith Amor, a TT favoritja is részt vesz ezen a futamon, ez az egyik kedvenc pályája, az itteniek mini TT-nek hívják. Nem egyszerű még így miniben sem: 6 mérföld (kb. 9,6 km) hosszú és ugyanúgy csak négy köröm lesz a felvezető mögött, hogy betanuljam a pályát, plusz még négy vagy öt kör a kvalifikáción. Itt halt meg három évvel ezelőtt Martin Finnegan barátom, aki nagy reménység volt. A pálya nagyon trükkös és veszélyes. Mentem rajta tíz kört kocsival, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy tudjam, hol lehet 4. vagy 5. teligázon menni; autóval nem vághatod le az íveket, jön szembe a forgalom. A pálya tele van borzalmasan gyors ugratókkal, húszméteres röpködésekkel, úgyhogy igazán csúcsformába kell lendülnöm. Nem tudom, hogy itt lesz-e „B” verseny, a Cookstownon 18 futam volt rengeteg kategóriában, egymás után reggel 10-től este 6-ig. Az lenne a legjobb, ha volna több motorom, például a Supertwin kupában jó lenne a Suzukival menni, és egy 600-as gép is jól jönne.

Azt már nagyon várom, hogy a saját Suzukimmal mehessek az IRRC (International Road Racing Championship) csehországi futamán (addigra már nagyon jó bőrben lesz). A MAMS-tól kaptam a hírt, hogy június 8-án folytatódik a Magyar Bajnokság a Pannónia-Ringen, már azt is nagyon várom. De most az itteni nagy versenyekre kell összpontosítanom, hiszen csak négy napot leszek itthon június 14-ig. Remélem, hogy az itthoni szponzori ígéretek teljesülnek és nem maradunk bajban, mert az rányomná a bélyegét a teljesítményemre is. Ezt a két versenyt mindenképpen felkészülésnek szánjuk, a cél az, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el a North West 200-on és a Man-szigeti TT-n. Ha a Tandragee-n megtaláljuk az optimális  futómű-beállítást, akkor a TT-n sem lehet gond."

Üdv:
Bitti #11

További információk és hírek Bitter Sándor rajongói oldalán.


BITTER SÁNDOR VERSENYRUHÁJÁRÓL AZ EUROMOTOR KFT. GONDOSKODIK

Ruha: Spyke Speed Evo, Spyke Blaster Rac
Kesztyű: Spyke ST303
Csizma: TCX



Fotók: Simon Patterson (Pacemaker), Spyke, TCX