RIMAI ROLAND GYŐZELEMMEL KEZDTE AZ ÉVET

Szöveg: Rimai Roland Fotó: Gridgirls.hu

„Számomra az idei versenyszezon csak júniusban vette kezdetét, mivel áprilisban világra jött elsőszülött kisfiunk, Roni, és az ő születése nem tette lehetővé számomra a részvételt a korábban lebonyolított két futamon. A terveimben az szerepelt, hogy a június 17-i Phoenix-kupán átmozgatom, bemelegítem berozsdásodott csontjaimat, így készülök fel a GSX-R Kupa másnapi versenyére illetve a 19-i ob-futamra. Nagy szükségem lett volna erre az edzésnapra, mivel idén még egyáltalán nem ültem motoron, és – valljuk be – versenyezni motorozás nélkül elég nehézkes.

Csapattársaimmal korán reggel érkeztünk meg a pályára. Kipakoltunk, majd ezt követően a motorral kezdtem foglalkozni: fékbetét-, olaj- és olajszűrőcsere. Nem nagy ügy, gondoltam, egy óra alatt végzek és már róhatom is a köröket. De olyan jó erőben voltam ezen a reggelen, hogy egy óvatlan mozdulattal sikerült úgy meghúznom az olajleeresztő csavaromat, hogy elrepedt az olajteknőm... Ajajaj, futás ide, futás oda, hegesztés esélytelen, hiszen AVI hegesztőberendezéssel senki nem jár versenyre, így maradt a jó öreg magyar módszer: bárhogyan, de meg kell oldani. Végül Juhász Dávid édesapja sietett segítségemre, és hosszas, órákig tartó munka árán, kétkomponensű folyékony fémragasztóval sikerült orvosolni a problémát. Persze közben lényegében eltelt a nap, a boxon belüli próbákon kívül másra nem volt lehetőségem.



Így vártam a szombatot, az első verseny napját, egyetlen megtett kilométer nélkül. Amikor eljött a pillanat és megkezdődött az első szabadedzés, hirtelen azt sem tudtam, merre kell menni, hogyan is kell motorozni. De nem sok időm volt ezeken gondolkodni, menni kellett. Ahhoz képest, hogy tavaly októberben ültem utoljára motoron, nem is voltam olyan rossz. Persze a lejövetelt követően fájt mindenem: a lábaim, a kezem, az alkarom. Ezután következett még egy szabad etap, majd az időmérő 25 perce. Utóbbin nem is teljesítettem rosszul, sikerült egészen normális köröket összeraknom, s végül elégedetten konstatáltam, hogy az összevont rajtrács (1000-750-600) 6. pozícióját szereztem meg. A versenyig próbáltam lazítani, fejben összehozni magamat a motorozás még mindig másiknak tűnő dimenziójával. Bíztam magamban és a megszokott „a Rock 'n' Roll az nem egy tánc” stílusomban!

Elérkezett a rajtprocedúra: bemelegítő kör rendben, majd piros lámpa és start! A megszokott formámban remekül kaptam el a rajtot, rögtön a 2. helyen találtam magam – ez azonnal a 750-es géposztály 1. pozícióját jelentette –, itt sikerült elfordulnom a célegyenes végén. Előttem Bérczi János haladt egy 1000-essel, tudtam, ha megyek vele és próbálom tartani magam hozzá, nem lehet baj. Így is történt, persze neki nem ez volt az első versenye idén, úgyhogy leszakadtam róla, de olyan tiszta, korrekt és stabil köröket (2:05) sikerült összeraknom, hogy a legkisebb izgalom nélkül motoroztam végig a távot, gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratva.

Nagyon boldog voltam a kockás zászló láttán, elmondhatatlanul boldog. Ennél szebb, „könnyedebb” kezdést nem is kérhettem volna. Megnyugtató előnyömről mindent elmond, hogy kategóriám 2. helyezettje 11 másodperc hátránnyal futott be mögöttem.

A szombati nap sikere próbálta feledtetni a testem minden tagjában jelenlévő görcsöket, fájdalmat és izomlázat. Vasárnap, az ob-futam napján már reggeltől esett az eső, és reméltem, hogy így marad: szeretem a vizet és kellő rutinnal rendelkezem egy esős futam abszolválásához. Ráadásul némi segítség lett volna fáradt testemnek, hiszen fizikailag kevésbé megterhelő egy ilyen verseny.


Persze ez a nap sem alakult egyszerűen: hol esett, hol elállt az eső, hol felszáradt, hol újra vizes volt a pálya. Kétszer is kellett gumiznom, előbb szárazról esősre, aztán esősről szárazra (ennek később még lesz jelentősége). Mindössze három kört mentem a pályán, azt is esőgumival: az összes versenyzőre vonatkozó kérés illetve döntés volt ez a versenybíróság részéről, hogy elősegítsük a pálya száradást.Végül az időjárás megoldotta a dolgot: a napsütés a széllel karöltve tökéletesen felszárította az aszfaltot.

A futamunk 15:50-kor kezdődött, a 11. rajthely volt az enyém. Az országos bajnokság Open (összevont 1000 és 750) kategóriájának mezőnye erősebb, de itt sem volt okom szégyenkezni a rajtpozícióm miatt. A szabad jelzést ezúttal is jól kaptam el, a 7. helyen fordultam az első kanyarban, és sikerült tartanom az előttem haladó 1000-es motorok tempóját. Kategóriám 2. helyén haladtam, nem is idegeskedtem, részemről már ekkor jöhetett volna a leintés. Minden rendben zajlott egészen a 4. kör megkezdéséig, amikor a 3-as kanyar kigyorsításán hirtelen keresztbe állt alattam a motor és éktelen csapkodásba kezdett, amit szerencsére sikerült bukás és pályaelhagyás nélkül kivédeni. Tudtam, hogy nagy a baj, és ahogy továbbgurultam, láttam, hogy egy hátsó defekt okozta a problémát. Emiatt sajnos feladni kényszerültem a versenyt.

Az a bosszantó az egészben, hogy ugyanebben körben a kategóriámat vezető Greksa Attila is bukott (baj nélkül megúszta ő is), vagyis ha nem kapok defektet, könnyen elképzelhető, hogy kettős győzelemmel zárom a hétvégét! Sajnos a technikai sportokban ezen hibatényezők benne vannak, túl kell lépni a „lelki sérülésen” és készülni a következő megmérettetésre.”

Roli #30


RIMAI ROLAND VERSENYFELSZERELÉSÉRŐL AZ EUROMOTOR KFT. GONDOSKODIK.